"A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleimért már megbocsáss" (Cseh Tamás)
Hiszi a nyájas olvasó, vagy nem, ahogy ez a blog megjelent, a Citibank telefonjai - mintegy varázsütésre - abbamaradtak.
Pedig - tanár úr kérem - én készültem. Telefont cseréltem gyorsan, olyant állítottam be, amivel fel tudom venni a telefonbeszélgetést. Szinte láttam már magam sepia-stílusú képeken, ahogy - miként a HírTV Nézőpont című műsora - bejátszom a mindent romba döntően kiábrándító citibankos ügyintézést - felvételről.
De nem. Nem akar...
Úgyhogy én hívtam fel nagyhatalmú Bankot, kérdezvén, hogy miért is e feledékenység, e diszkriminatív mellőzés, hiszen itt volnék, tartozom, és szabadon, zaklatás-mentesen múlathatom napjaim.
Arra nem tudott válaszolni az 1. sz. kisasszony - később kiderül, miért is így hívom -, hogy miként maradtak abba a hívások. Elkezdtem viszont feszegetni ezt a zaklatós témát, amiben egy ideig keményen tartotta magát 1. sz. kisasszony, miután azonban - hézagos jogi ismereteim elővéve - levezettem neki, hogy miként is lehetne követelést behajtani (felszólítás, fizetési meghagyás, pör), gyorsan kapcsolt 2. sz. kisasszonynak - felteszem van valami belső régula, hogy ha felkészült ügyfél van a vonal végén, akkor gyorsan tovább kell kapcsolni...
2. sz. kisasszony komolyan vette a feladatát. A zaklatási üggyel nem is foglalkozott, inkább a gyökerét szerette volna megfogni ügyünknek. Szépen végigvettünk mindent: mikor, milyen összeget kell(ett volna) teljesítenem Bank felé, milyen jogcímen. (Tegyem hozzá, 2. sz. kisasszony volt az első e hosszú hercehurca alatt, akivel erről először értelmesen lehetett beszélni.) Mint kiderült, a casus belli az éves kártyahasználati díj (ilyen van, tudtam róla, nem is kételkedtem benne) rossz számlaszámra való átutalása volt. Kaptam ugyanis Banktól egy csekket, s én a csekken lévő - központi - számlaszámra utaltam a díjat a saját hitelkártyaszámlaszámom helyett. Így azt Bank nem tudta fogadni, és lám, most, hogy néztem, meg is találtam a számlámon - néhány nappal később vissza is utalta.
Hm. A hunyó tehát én vagyok, mert rossz számlaszámra utaltam. Bevallom, rossz érzés. Kevés a mentség, hogy hát kérem szépen én azt a rossz számlaszámot nem a falra festve láttam, hanem az Önök levelében, acsudának küldenek nekem ilyen számlaszámot, hogyha az nem jó... Én utaltam rossz számlaszámra, ráadásul a pénzt vissza is utalták, tehát nekem igazam itten nem lehet. A hunyó én vagyok.
És mivel bank nem kapta meg a kártyahasználati díjat, elkezdett részletfizetésben gondolkodni, így kaptam mindenféle összegekről csekkeket, a részletfizetésen felüli részekre büntetéseket, aztán felszólításokat - itt megint elvesztettem a fonalat, de az ősbűnt már úgy viselem magamon, mint Magyarország az "utolsó csatlós" szerepét a II. Világháborúban, nem is akadékoskodom tovább.
2. sz. kisasszony ekkor anélkül, hogy kérném, tovább kapcsol Mészáros Tibor úrhoz. Mészáros Tibor úrnak a már megpuhított ügyfelek jutnak. Mészáros Tibor úr kedves, együttérző. Szinte látom, ahogy nagylelkűen mosolyog. Végigvesszük az egész sztorit megértő és lágy hangon még egyszer, Mészáros úr elnézést kér sűrűn, és őszintén sajnálja, hogy ilyen rosszul indul ez a kapcsolat. Igen - reagál gyorsan felvetésemre, miszerint nem csak indult, de le is zárult ez a kapcsolat - hallotta már 1-es és 2-es számú kisasszonyoktól (ezek lehet egy asztalnál ülnek, és kávéznak), hogy én bizony megköszönöm szépen a lehetőséget, de a Citibankot legközelebb akkor, amikor azok a bizonyos romagyerekek romazenére potyognak az égből, de azért ő nagyon reméli, hogy egyszer majd az ügyfelük leszek újra.
Én kötöm az ebet, mondván, hogy most már elég puha vagyok, tessék szíves lenni kihasználni harci kedvem jelentős múlását, és gyorsan valami értelmes megoldást találni... Mészáros úr nem is rest: elengedi az eddigi büntetőkamatokat meg egyebeket, fizessem be az időarányos kártyahasználati díjat, oszt jónapot kihányok.
Kihánytam. Letettem, átutaltam.
A történet ennyi. Huszonkilencperc harminchat másodperc, ha tömeges igény mutatkozik rá, belinkelem ide a teljes beszélgetés hangfelvételét.
Tanulság: ha az ember kellően felkészült, és átverekszi magát 1. és 2. sz. kisasszonyokon, akkor van egy joviális Mészáros nevű a kis kerek asztalka egyik sarkánál, akivel meg lehet egyezni. A bank is ember.
Vagy csak szerencsém volt? Nem tudom. Ezt is, és hogy győztem-e, döntse el a nyájas olvasó.
Ez a blog most bezár.
De hamarosan folytatom.
Van két kocsink és egy lakásunk, amiknek tulajdonjogán Bankkal osztozunk. Az össze hitel esetében - bár fizetjük egy ideje - többel tartozunk, mint amikor felvettük.
